Mindig áhitattal csodáltam az oviból egy-egy ünnepi időszakban hazaérkező gyermekemet. Idén ennek újra a részese lehetek, amit a korábbinál is nagyobb izgalommal várok! Az év (tanév:) első ünnepe a Mihály nap. Ilyenkor többféle szokást is visznek, én ma azkról írok, amik nálunk vannak a suliban, oviban és hatnak az itthoni környezetre. Mit és hogyan építek be a hétköznapjainkba, erről írok most.
A mérleg
Az iskolában van egy hagyomány: egy hatalmas mérleg áll az udvaron, az egyik serpenyőben fekete kő, a másikba pedig minden nap tehetnek a gyerekek kis fehér köveket. Az alsós gyerekek még mesélnek, milyen jócselekedeteket hajtottak végre (megmentettek egy csigát pl:).
Tavaly mi is készítettünk itthonra egy mérleget, annyira megtetszett ez az iskolai hagyomány, illetve a nagyobb gyerekeim is szerették (felsősök).
A kivitelezés egyáltalán nem a fejemben levő elképzelés szerint sikerült, azonban így rusztikusabb lett és méginkább a miénk.
A serpenyő bal felében egy nagyobb fekete kő van, a másik oldalára pedig minden nap beteszünk nagyon apró fehér kavicsokat, mindeki egyet-egyet. A fehér kő behelyezésének feltétele egy aznap történt jó dolog elmesélése. Ez a “semmisemjó” kamasz számára kihívást jelent, de ez egy ilyen megmérettetős időszak. És azért az fontos, hogy minden nap történik valami jó.
Elkészítés, alapanyagok:
- krémes doboz teteje
- levegőre száradó gyurma
- nyomda, csipketerítő (elhagyható)
- egy nagy sötét és sok kis fehér kavics
- fekete vagy sötét festék (akril, krétafesték pl)
- arany vagy réz füstfólia és hozzá való ragasztó
- spárga
- Y-formájú ág
- egyenes vékonyabb ág
- Egy alapnak való stabil félköríves fa, vagy bármi, amibe bele lehet erősíteni az Y-fát
Egy krémes doboz teteje volt a sablon. Ennek a külső részére nyomkodtam rá a simára nyújtott levegőre száradó gyurmát, körbevágtam, így két kis tálka készült. Három fület erősítettem rá. Még amikor puha volt, a nyomdákkal mintákat nyomtam bele. A nyomdázást meg lehet a kupakra simítás előtt is csinálni.
Egy éjszakán át hagytam száradni, másnapra ez a szétdeformálódott, repedezett valami fogadott. Hát, nem voltam boldog, de a gyerekeknek tetszett.
Ezután lekentem a teljes felületet a fólia ragasztójával, ami esetemben sötét bordós. Ha sima fóliaragasztóval dolgozol, ami átlátszó, akkor előtte kend le sötét festékkel, majd arra jöhet az átlátszó ragasztó. Ennek a használata márkától függ, van, amire felkenés után azonnal fel kell simogatni a fóliákat, másnál hagyni kell picit száradni, kövesd a dobozon az utasításokat. A füstfóliát a ragasztóra nagyon óvatosan kell felhelyezni és egy ecsettel szépen rásimogatni. A maradék részek leperegnek. Ez egy sokkal szebb megoldás, mint a arany festék, ennek valódi metálos hatása van.
Mivel nyomdáztam is a gyurmába, így keletkeztek mintás felületek, amiket szerettem volna kiemelni, ezért még egy kis patinázó folyadékkal lekentem (én bútorfestő vagyok, vannak itthon ilyesmik, szerintem elhagyható), amitől mélyebb, sötétebb hatása let és a minta hangsúlyosabbá vált. Ezt nem kellett lekezelni lakkal, így készen is lettem.
Spárgát kötöttem a kosárkákra és egy ág két végére akasztottam.
A mérleg tartó részét a fiam készítette. Egy kertből lemetszett Y-forma ág lett a mérleg középső része. Ennek az alját úgy faragta le, hogy egy kis tipli szerűség kiálljon belőle. Az alsó rész talán egy lehántolt tüzifa darab, amibe lyukat fúrt és beleillesztette az Y-ágat.
A kis fehér köveket egy kis agyagtálban tartjuk, amit a lányom készített az iskolában és tökinda díszíti a tetejét.
Esténként a vacsoránál szép szokássá alakult ez, hogy megbeszéljük a jó eseményeket. Szeretem ezt az ünnepet, jól indítja az évet. Mérlegre tesszük a jó és a rossz dolgokat, szelektálunk. Kiválogatjuk, mi az, amit érdemes, jó továbbvinni és mi az, amit el kell engedni, mert már nem szolgál engem.
Nem mindig könnyű ezt meglépni, féltjük tárgyainkat, kapcsolatainkat, érzelmeinket, személyiségrészeinket. Ebben az időszakban azonban lehetőség van a számvetésre, mérlegelésre, szelektálásra, s ezen át a megújulásra. Az elengedés a növekedés, fejlődés, a lelki anyagcsere fontos része!
Szentkúti Mártánál egy olyan szép gondolat is olvasható, miszerint Szent Mihály a mérlegén azt méri, hogy “létre tudunk-e hozni valamiféle egyensúlyt a rossz és a jó, a túlzottan intellektuális és művészi között. Az egyensúlyteremtés önmagunkra és a környezetünkre nézve egyaránt feladatunk. Ha össze akarunk kapcsolódni Mihállyal, gondoskodnunk kell arról, hogy a mérleg serpenyőjébe minél több művészi, azaz minél több jó kerüljön. Ehhez pedig valóban állandó éberségre és bátorságra van szükségünk”.
Számomra nagyon fontos gondolata ennek az időszaknak, hogy az elmúlás valójában a megújulás előfeltétele, szimbóluma, hiszen ennek segítségével fejlődhetünk, léphetünk egy magasabb minőségbe.
Ez az írásom a családunk hétköznajaiba átültetett Mihály-ünnep egy részét mutatta be. A gyerekeknek direkt nem szoktunk jóról és rosszról (pláne ilyen szubjektív formában) beszélni, a fehér kavicsok behelyezése sem szorul magyarázatra. Ám ilyenkor valahogy a levegőben van a téma, mégis előkerül, kérdeznek, akkor válaszolunk.
Nekünk felnőtteknek azonban érdemes ebben az időszakban akár komolyabban is foglalkozni olyan kérdésekkel, hogy mit értem el ebben az évben, esetleg az életemben? Elégedett vagyok ezzel? Mi az, amit épít, ami előre visz, és mi az, amit el kell egednem? Milyen lehetőségeim vannak? Cselekedeteink, gondolkozásunk a múlandót vagy a halhatatlant szolgálja?
Az őszi művészetterápiás foglalkozásokon ezeket a nagyon fontos témákat is körbejárjuk és a művészeteket segítségül hívva keresünk rájuk válaszokat. Ha ez a téma érdekel, akkor kicsit bővebben itt olvashatsz róla (link az őszi csopiba). Fotos, hogy hogyan közelítünk meg egy kérdéskört, ha leülök gondolkozni, akkor fejből, észből, racionálisan… ha átadom a kezenek az irányítást, akkor egy belülről érkező válaszhoz is juthatok. Ebben segít a művészetterápia.
Végezetül egy ide vonatkozó részlet Molnár V. József Kalendáriumából: "Szeptember végén, betakarítás után, javarészt már túl a szüreten is, amikor az őszi vetéssel az eljövendő új ágyazódik már, az ember Úr Szent Mihály mérlegére lép. Megméretik, ami jó, s ami rossz, ami benne, általa és körülötte történt. A gazda, az ember a földi mindenek ura, kozmikus parancsra, Isten akaratából számot vet, számot ad. Az esztendő estéje érkezett."
Felhasznált irodalom:
Antalfai Márta: Alkotás és kibotakozás, 2016.
Szentkúti Márta: Az évkör ünnepei a Waldorf iskolában,, 2009. 13-37
Molnár V. József: Egész-ség, 1995. 183.