Mi a művészetterápia?
A művészetterápia egy igazán szelíd önismereti lehetőség, ahol valóban semmilyen rajzos előképzettségre nincs szükséged. Nehéz lehet ezt elképzelni az iskolai rajzórák után, ám mégis hívlak, próbáld elképzelni, ahogy – akárcsak kisgyermekként a homokba formákat húzogatva – siklik az ecseted a papíron. Előzetes elvárások nélkül, cél nélkül, “modell” nélkül, csupán csak azért, hogy nyomot hagyjon. Színeket, formákat, amik valami csodálatos módon egyszercsak érzetetté alakulnak át. Minden, ami eközben történik, egy jelentőségteljes dolog, s hozzásegít saját magad jobb megismeréséhez, később az egyensúly megtalálásához. Ezen a felületen kipróbálhatsz mindent, ami talán csak vonalnak, formának vagy színnek tűnik, ám magát a változási folyamatot kezded gyakorolni. A végén pedig egy érzésekkel és érzelmekkel átitatott alkotást látunk, lelkileg megérintődünk, ami nagyon fontos, hiszen bármely műalkotás legfontosabb alkotórésze nem az adatok halmaza, hanem az, amilyen érzelmeket képes kiváltani. Erre nagyon fontos nyitottá válnunk!
Az alkotás folyamata
Minden foglalkozásnak van valamilyen témája. Ez lehet a hónapok és a lelki életünk analóg kapcsolata, lehet az életutunk, fontos kapcsolataink, ideáljaink, de lehet teljesen személyes, egyéni téma is (hivatás megtalálása pl), a lényeg, hogy valamilyen témával indulunk el. A gondolkodás, szavak szintjén indulunk, áttekintjük, akár picit beszélgetünk is róla, ami lehetőséget teremt ráhangolódni, mások történeteibe esetleg belepillantani. Ezt követően varázslat történik, megteszek mindent azért, hogy eltereljem a tudatos gondolataidat. Egy laza relaxációt követően felolvasok egy verset, majd meghallgatunk egy komolyzenei részletet. A vers segít ráhangolódni a témára, ám a konkrétumok helyett lehetőséget biztosít, hogy emlékek, képek, hangulatok, fények, stb jelenjenek meg becsukott szemeink előtt… ez már mindenkinek a sajátja, nincs két egyforma megélés. Ezt követően a zenei részlet hangulatával elmélyíti a belső képeinket, esetleg még tovább is viszi. Természetesen mindez nem kötelező, hogy megtörténjen, az is rendben van, ha “csak” egy verset hallok, s az jelenik meg előttem… mindent szabad. Egy újabb relaxációval visszavezetlek a szobába, s nekilátsz az alkotásnak. Ijesztőnek tűnhet ez, elképzelt “álmokat” megfesteni, úgysem lehet, nem vagyok művész. Nem is cél ez! A foglalkozások kezdetén még olyan eszközöket adok, ahol talán nem is tudnád megfesteni, amit “láttál”, pl egy nagyon vastag ecsetet. Nem cél figurálisat festeni, formálni, de persze nem is tilos. Ilyenkor a legjobb, ha engeded, hogy elinduljon a kezed. Hogy színekhez nyúlj… formákat képezz… figyeld közben, mi történik…. szép lassan kialakul egy kép, amiben ott van az érzés és a hangulat, ami a tiéd. Ami itt, az alkotás közben történik, az a fontos. Öröm, ha a kép szép is lesz, de nem cél!
Az alkotás folyamata
Minden foglalkozásnak van valamilyen témája. Ez lehet a hónapok és a lelki életünk analóg kapcsolata, lehet az életutunk, fontos kapcsolataink, ideáljaink, de lehet teljesen személyes, egyéni téma is (hivatás megtalálása pl), a lényeg, hogy valamilyen témával indulunk el. A gondolkodás, szavak szintjén indulunk, áttekintjük, akár picit beszélgetünk is róla, ami lehetőséget teremt ráhangolódni, mások történeteibe esetleg belepillantani. Ezt követően varázslat történik, megteszek mindent azért, hogy eltereljem a tudatos gondolataidat. Egy laza relaxációt követően felolvasok egy verset, majd meghallgatunk egy komolyzenei részletet. A vers segít ráhangolódni a témára, ám a konkrétumok helyett lehetőséget biztosít, hogy emlékek, képek, hangulatok, fények, stb jelenjenek meg becsukott szemeink előtt… ez már mindenkinek a sajátja, nincs két egyforma megélés. Ezt követően a zenei részlet hangulatával elmélyíti a belső képeinket, esetleg még tovább is viszi. Természetesen mindez nem kötelező, hogy megtörténjen, az is rendben van, ha “csak” egy verset hallok, s az jelenik meg előttem… mindent szabad. Egy újabb relaxációval visszavezetlek a szobába, s nekilátsz az alkotásnak. Ijesztőnek tűnhet ez, elképzelt “álmokat” megfesteni, úgysem lehet, nem vagyok művész. Nem is cél ez! A foglalkozások kezdetén még olyan eszközöket adok, ahol talán nem is tudnád megfesteni, amit “láttál”, pl egy nagyon vastag ecsetet. Nem cél figurálisat festeni, formálni, de persze nem is tilos. Ilyenkor a legjobb, ha engeded, hogy elinduljon a kezed. Hogy színekhez nyúlj… formákat képezz… figyeld közben, mi történik…. szép lassan kialakul egy kép, amiben ott van az érzés és a hangulat, ami a tiéd. Ami itt, az alkotás közben történik, az a fontos. Öröm, ha a kép szép is lesz, de nem cél!
Az alkotás folyamata
Minden foglalkozásnak van valamilyen témája. Ez lehet a hónapok és a lelki életünk analóg kapcsolata, lehet az életutunk, fontos kapcsolataink, ideáljaink, de lehet teljesen személyes, egyéni téma is (hivatás megtalálása pl), a lényeg, hogy valamilyen témával indulunk el. A gondolkodás, szavak szintjén indulunk, áttekintjük, akár picit beszélgetünk is róla, ami lehetőséget teremt ráhangolódni, mások történeteibe esetleg belepillantani. Ezt követően varázslat történik, megteszek mindent azért, hogy eltereljem a tudatos gondolataidat. Egy laza relaxációt követően felolvasok egy verset, majd meghallgatunk egy komolyzenei részletet. A vers segít ráhangolódni a témára, ám a konkrétumok helyett lehetőséget biztosít, hogy emlékek, képek, hangulatok, fények, stb jelenjenek meg becsukott szemeink előtt… ez már mindenkinek a sajátja, nincs két egyforma megélés. Ezt követően a zenei részlet hangulatával elmélyíti a belső képeinket, esetleg még tovább is viszi. Természetesen mindez nem kötelező, hogy megtörténjen, az is rendben van, ha “csak” egy verset hallok, s az jelenik meg előttem… mindent szabad. Egy újabb relaxációval visszavezetlek a szobába, s nekilátsz az alkotásnak. Ijesztőnek tűnhet ez, elképzelt “álmokat” megfesteni, úgysem lehet, nem vagyok művész. Nem is cél ez! A foglalkozások kezdetén még olyan eszközöket adok, ahol talán nem is tudnád megfesteni, amit “láttál”, pl egy nagyon vastag ecsetet. Nem cél figurálisat festeni, formálni, de persze nem is tilos. Ilyenkor a legjobb, ha engeded, hogy elinduljon a kezed. Hogy színekhez nyúlj… formákat képezz… figyeld közben, mi történik…. szép lassan kialakul egy kép, amiben ott van az érzés és a hangulat, ami a tiéd. Ami itt, az alkotás közben történik, az a fontos. Öröm, ha a kép szép is lesz, de nem cél!
Egy alkalommal két ilyen nagyobb témát érintő kép készül, amit a nap végén megbeszélünk. No, nem analizálunk, diagnosztizálunk. Visszatükrözzük, amit látunk, majd saját benyomásainkat, érzeteinket, esetleg asszociációinkat, saját megéléseinket a látott alkotásokkal kapcsolatban. Szerintem ez egy nagyon értékes része a folyamatnak, s nem csak a csoport egymásra hangolódó, támogató szerepe miatt, hanem azért is, mert előfordul, hogy csupán a képet nézve, érzékelve elhangzik egy olyan nézőpont, ami új megvilágításba helyezhet egy témát. Érdekes élmény, milyen különböző hatással van egy-egy kép különböző emberekre, s ez egyben jó lehetőség arra is, hogy megtapasztaljuk, a kapott visszajelzésből mi szól rólam, s mi másról – ez manapság divatos hárítási lehetőség is, jó gyakorolni.
A technikák
Nagyon fontosnak tartom arról ís pár szót ejteni, hogy milyen technikákkal dolgozunk, s miért. Hogy egy-egy alkalomhoz, témához milyen eszközzel nyúlok, az a témától, egy adott időszak lelki hatásától, egyéni terápiák esetében az alkotó személyes helyzetétől is függ.
Sokat festünk vizes papírra akvarell technikával. Ez egy jó lehetőség elmélyedni az érzelmekben, megengedni, hogy a víz irányítson, elfolyni, elmosódni, összekeveredni…. vagy éppen arra, hogy amennyiben ezek nehéz érzések a mindennapokban, kicsit gyakorolni – mert papíron sokkal könnyebb gyakorolni, mint az életben, valós helyzetekben.
Ezzel ellentétes élmény lehet egy agyag alkotás elkészítése – szintén semennyire nem elvárás a figura, a felismerhetőség! – hiszen itt nincs lehetőségünk elúszni, lebegni. Ez egy szigorú határokkal redelkező anyag, aminek formát kell adnunk, bele kell tennünk az erőnket is akár – érzékelhető, hogy egészen máshonnan érkező dinamikára van szükségünk ebben az esetben.
Ceruzarajzokat általában házi feladatnak adok, ezek megfigyelési rajzok szoktak lenni, azt “kell” rajzolni, amit látsz. Remek megfigyelési terep ez is.
Előfordul, hogy a foglalkozásokon a szimbólumokban való gondolkozást is megmozgatjuk, megpiszkáljuk, ilyenkor kollázs vagy montázskészítésen keresztül ábrázolunk témákat. Ez a technika úgyan nem támogatja a kéz vezette alkotási folyamatot, mert a fejből, gondolatokból indul, ám vanak témák, amiknél kifejezetten szeretem alkalmazni.
A fentiekből talán már kiderül, hogy egy jólképzett, igényes csoportvezető semmit nem bíz a véletlenre. Fontos a kiválasztott téma, a hozzá kapcsolódó vers, a zene. Fontos a relaxáció formája. Alapvető fontosságú a kiválasztott technika. Ezek olykor egy-egy foglalkozás alatt is módosulhatnak, ha a csoport igényei egy feladat után megkívánják.
Mellékhatások
No, de nézzük, hogy mik azok a “mellékhatások” találkozhatunk:)
ITT ÉS MOSTBAN LENNI. Egy foglalkozás öt órás, egy rövid szünettel. Ez nagyon hosszú idő, ám mégis gyakori visszajelzés, hogy “már vége is van?”. Ez az érzet annak köszönhető, hogy az alkotás során mindannyian az “itt és most”-ban vagyunk, átszellemülten, gyermeki üzemmódban, minden érzékszervünk nyitva a megtapasztalásokra. És az a tapasztalatom, hogy akár kellemes élmény az alkotás, akár nehéz, felkavaró, a folyamat maga minden esetben magával ragadó, sodró, belefeledkező… amikor megáll az idő, eltűnik a múlt (mi történt otthon, munkahelyen stb) és nem szorongat a jövő. Ez egy nagyon fontos állapot – bocs a klisééért – egy olyan világban, ahol folyton rohanunk, egyszerre több dolog koordinálása már alapműködésnek számít, ahol sok a szorongás és a stressz, ahol még a jóga alatti meditációban is azon gondolkozunk, mit felejtettünk el… Ebből segít kizökkenni észrevétlenül és szelíden.
AZ ALKOTÁS ÖRÖME. Másik nagyon fontos “mellékes”, hogy megtanulunk szeretni alkotni. Nem evidens ez egy olyan rendszerben, ahol osztályozzák a rajzokat és a művészettörténet órát aszerint, hogy mennyi mérhető információt tanultál meg… A művészetterápiás foglalkozásokon megtanujuk szeretni az összes élményt, ami ér az alkotás során. Nem csak akkor, ha a kép perspektívája végre helyes lett, vagy tökéletes az ábrázolása a bárminek rajta, hanem megtanuljuk szeretni magát a folyamatot, ahogy készül. Olyan sok minden történik egy alkotás során, olyan gazdag érzelmekkel teli folyamat, ami a miénk! A megtett út a fontos, az alkotási folyamat a lényeg. És persze az, hogy ez által hová jutunk, merre tartunk, amit tanulunk!
KÖZÖSSÉG. Harmadik fontos mellékhatás a közösség megtartó, támogató ereje a csoportfoglalkozásokon. Nagyon fontos szempont – bár a művészetterápiának ez nem kifejezett célja -, hogy legyen egy közösség, ahol elfogadnak, empátiával, ítélkezésmentesen fordulnak felénk. A foglalkozásokat általában nők látogatják, nem kis teljesítmény ez, mégis kérés nélkül, organikusan alakul ki minden alkalommal.
ÉNIDŐ. Fontos még megemlítenem az énidő fogalmát. Nem tartom énidőnek (anayként), ha megehetek egy ebédet egyedül, vagy kilakkozom a körmöm, ám sokszor akkora a hiány, hogy mármár ezek is ebbe a kategóriába tartoznak. Aztán történik valami, ami kizökkent, egy telefon, egy lejárt mosás… ez így nem énidő. Énidőnek csak azt tekintem, ami kiemel a hétköznapokból, feltölt, esetleg kényeztet, megengedem magamnak, akár áldozat árán is (mi lesz a gyerekemmel ennyi ideig), ami segít, hogy ne a napi problémáim körül forogjanak a gondolataim és nem kötelező, de én mégis ragaszkodom hozzá, amiben jól érzem magam, amit várok!
Nos, a foglalkozásaink a visszajelzéseitek alapján megfelelnek az énidő kategóriának is. Sokat teszek azért, hogy ebben a szép kertvárosi környezetben pihenhessetek is, mindig van kávé és süti és a kertben pihenési lehetőség… egyszóval nagyon fontos, hogy ez egy havi kis luxus is legyen szép és finom dolgokkal, jó hangulattal.
A témák: évszakok, életút, fontos kapcsolatok, ideálok
Van egy kedvencem, ami egyszerűségében már-már bagatellnek tűnhet, ám mégis hatalmas erő van benne, nagy változásokat tudunk elérni a segítségével, ez pedig a hónapok változásaira való ráhagolódás. Nem evidens ez a téma egy olyan világban, ahol lassan már egyáltalán nem vagyunk kitéve a természet változásainak: bármikor bármilyen zöldséget ehetünk, bármikor fűthetünk, hűthetünk, világíthatunk, bármikor bármihez hozzáférhetünk, még a menstruációt is szabályozhatjuk tablettákkal. Ez mind azt eredményezi, hogy szép lassan, aztán egyre gyorsabban, de eltávolodunk a természeti világtól, aminek van egy ritmusa. Kinyílása, bezárulása. Van sötétebb és világosabb időszaka. Van termékeny és pihenő szakasza. Kilégzése, belégzése. Kifelé és befelé forduló mozgása… És mi, emberek is enek a természetnek vagyunk a részei, a mi testi és lelki mozgásunk is pontosan így működik… működne, működhetne. Ahol az egyensúly felborul, a dolgok már nem tudnak harmóniában működni. De a világ szalad, elvárásokkal találjuk szemben magunkat: dolgozni, gyereket nevelni, elégedettnek lenni, mosolyogni, megfelelni, előléptetődni, tanulni, megfelelni, mindig ugyanúgy, ha nem egyre jobban. A természet ritmusához, kilégzéséhez, belégzéséhez visszatalálni, ez hozzásegíthet egy egyensúly újra megtalálásához. Minden hónapban megfigyeljük, mi minden történik a növényvilágban, vagy éppen a régi emberek miként ünnepeltek, figyeljük az analógiákat, üzeneteket. Ráhangolódunk a természetre, s megtörténhet a megengedés, hogy ne legyen mindig ugyanúgy (jól). A hónapok és lelki életünk hasonlóságaira figyelve fél vagy egy éven át, megismerhetjük saját működésünket. Hiszen ugyanúgy, ahogy egy fenyő és egy tölgy nem ugyanúgy viselkedik, más a víz- vagy, éghajlati igénye, ugyanúgy különbözhetünk mi emberek is, akár temperamentumunk vagy pl életutunk feladatai szerint. A saját működés megismerése, az egyensúly megtalálása fontos feladata ennek a csoportfolyamatnak. Amit nagyon szeretek benne, hogy türelemre is tanít, amit először az egy éven keresztül lehet szépen megérteni, de persze ez akár az egész életre és még tovább is gondolható.
A hónapok tematika egy általános egyensúlybahozó, összefüggésekre világító, szelíd folyamatot kísér. Nem érintünk mély témákat, s személyeset is csak annyit, amennyit behozol.
Ha úgy érzed, hogy konkrétabb témával, fókuszáltabban szeretnél dolgozni, akkor az életúttal és a fontos kapcsolatokkal foglalkozó folyamat lehet megfelelő. 8-10 alkalmas zárt csoportok ezek, ahol a bevezető gyakorlatok során érintjük a természettel analóg témákat – hiszen ez folyton az életünk része – ám később már konkrétabb témákkal foglalkozunk. Minden témát művészetterápiás – azaz nem a fej, gondolatok, hanem a kéz és a belső képek vezette – módszerrel dolgozunk fel!
Az életutunkat a születéstől (esetleg anyaméhben töltött időtől) az időskorig tekintjük át művészetterápiás eszközökkel. Fontos, hogy a még meg nem élt korok művészetterápiás feldolgozása is része ennek a programnak, tehát nem kizáró ok, ha valaki még nincs 80 éves:). Érdekes időutazások, mély megélések, érzelmekkel átitatott alkotások születnek, új felismerések születhetnek. A művészetterápia jellegéből adódódan rekreációs hatású, így a nehezebb történetek ilyen formában történő “kidolgozása” önmagában egy gyógyító folyamat. Nagyon sok érzésnek talán neve sincs, megfogalmazatlanul, megfoghatatlanul bent szorong és működik… ám abban a pillanatban, ahogy kikerül, papírra, agyagba formálódik, már lesz alakja, színe, meg lehet nevezni, kikerül a térbe. Innen már lehet vele dolgozni, megszelidíthető:)
A fontos kapcsolatok alapos körbejárása szintén személyesebb, mélyebb, nehezebb érzelmekkel járó folyamat. Anyával, apával indul ez a csoport alapos részletességgel: külön foglalkozunk a gyermekkori és felnőttkori, esetleg kamaszkori szülőkapcsolatainkkal, pozitív és negatív megélésekkel egyaránt – azaz pl egy anyakapcsolat legalább két időben, két nézőpontból kerül “kialkotásra”. Téma továbbá a család egésze, a testvérek, a barátságok (ami méltatlanul hanyagolt téma az önismereti csoportokban, pedig rendkívül fontos), illetve a párkapcsolat. Egy-egy alkalommal két nagyobb alkotás készül, így a folyamat végére egy egész asztalt beterítő képi lenyomatát láthatjuk, érezhetjük, tapasztalhatjuk meg a kapcsolati rendszerünknek.
Egy harmadik, szintén személyes témát érintő új témát is választhatsz – ebben még jelenleg képződőm – , ahol az életút során kialakult ideálokkal foglalkozunk. A folyamatba, a korábban leírt művészetterápiás eszközökön túl bekerül az írás és képmeditáció gyakorlata is. Utóbbi általunk válogatott képzőművészeti alkotások segítségével közelít belső képeinkhez. Kamaszkorunktól kezdve tekintünk vissza férfi- és nőideáljainkra, s ezek mellett a hagyományos művészetterápiás eszközökkel (festés, agyag stb) dolgozzuk fel az adott időszak “feladatait”, mi az, amit megéltünk akkor, mi volt a célunk, hogyan alakult hivatásunk, családunk, mire számíthatunk, merre érdemes tartanunk a még előttünk álló úton… izgalmas kérdések ezek, s komoly összefüggéseket, folyamatokat mutatnak. A csoportfolyamat végére egy kamaszkortól időskorig terjedő bemutatóját látjuk viszont ideáljainknak, alkotásokban, reprodukciókban, írásainkban, miközben egyre kifinomultabb módokon ismerjük meg saját magunkat.
Egyéni foglalkozás
Ha nem szeretnél csoportban dolgozni, mert nem jó az időpont vagy zavar mások jelenléte, nehéz lenne megnyílni, akkor egyéni foglalkozást is választhatsz. Saját tempódban, témád szerint haladhatunk, akár a fenti tematikákból választva, akár egyéni problémákkal foglalkozva. Egy első beszélgetést követően segítek kidolgozni egy témát, ami mentén előre meghatározott ideig dolgozunk. Az egyéni foglalkozás maximális időtartama 3 óra.
Fontos információk:
Csoport indulása:
minden év őszén és tavaszán indulnak új csoportok, melyekhet az első és második alkalommal lehet csatlakozni, később nem. Ez alól kivétel a „régi” csoporttagok, akik egy-egy alkalomra, előre megbeszélve visszajöhetnek, ha aktuális témánál tartunk.
Öismereti foglalkozások:
Minden művészetterápiás foglalkozás kizárólag önismereti, rekreációs célú és NEM pszichoterápiás.
A művészetterápiás foglalkozásokat a Katarzisz Komplex Művészetterápia módszerével tartjuk.