“A művészet nem a láthatót adja vissza, hanem láthatóvá tesz.”
Paul Klee
Akár tudunk vagy szeretünk rajzolni, festeni, alkotni… akár nem, a művészeti tevékenységek gyógyító, helyreállító hatással vannak a lelkünkre. Ösztönösen nyúlunk az alkotáshoz, ha szerencsések vagyunk, akkor megtanultuk használni ezt a képességet. Ha nem, akkor valami nagyon hiányzik.
Szabadon alkotni, ahogy a kezem vezet, összekapcsolódni a természettel, belemerülni az itt és mostba, új önkifejezési formákra találni, közösségben lenni, megismerni saját magam egy rejtett oldalát, örömömet lelni az alkotásban – akkor is, ha “ügyetlen” vagyok-, apróságokban felfedezni életem ritmusát, flowban lenni, megismerni és elfogadni a saját működésemet, felismerni a kezem és a testem jelzéseit, a saját szükségleteimet, engedni kezeim mozgásának, hogy kifejezzék azt, amit szavakkal nem tudok.
Ez a művészetterápia csodája.
Iványi Zsófi vagyok
művészetterápiás foglalkoztató
Sok éven át bútorfestőként dolgoztam. A múlt-jelen-jövő alkotáson keresztül történő, önkifejezéssel keveredő lehetősége volt, ami a leginkább vitt, sőt, sodort és áramoltatott.. Hétvégente workshopokat tartottam felnőtteknek, ahol igyekeztem ezt a szemléletet, életérzést is átadni a technikai tudás mellet. Volt sok katartikus, felszabadítő, saját korlátokat átszakító pillanat, amikre mindig szeretettel emlékszem vissza. Ezek voltak azok a – nem sajátélményes – megtapasztalásaim, hogy az alkotótevékenységnek és a saját emlékeink, életeseményeink, megéléseink összekapcsolásának micsoda gyógyító ereje van. Elszántan kutattam a témát, s egyre inkább ebbe az irányba terelődtek a bútorfestő foglalkozások. Aztán egy napon döntöttem: komolyabban is meg szeretném tanulni az alkotás és a gyógyulás kapcsolatát, már lassan semmi más nem is érdekelt. A Katarzisz Komplex Művészetterápiás másoddiplomás képzésre kezdtem járni, ahol első évben az évkör és lelki életünk kapcsolata volt a téma – már ez hatalmas felismeréseket hozott. Majd a fontos kapcsolataink és életutunk művészetterápiás feldolgozási lehetőségeit tanultam és tapasztalatam, ami mind egyre mélyebb és mélyebb megismerésekhez, tudáshoz segített hozzá. Megtapasztaltam, hogy a szabad alkotásnak micsoda önkifejező ereje van. Amire nincsenek szavak, az hogyan tud egy papíron, agyagdarabban csodálatosan kifejeződni. Mindehhez nem kell sem rajztudás, sem más dolog fejből “tudása”, a kéz vezet és ez csoda! Ami belül van, szavak nélkül, amit képtelenek vagyunk elmondani, az sokszor problémát okoz. Abban a pillanatban, ahogy lerajzoljuk, kikerül a fizikai térbe és máris lehet vele dolgozni, könnyebb róla beszélni.
Mára csoportokat vezetek és egyéni foglalkozást is tartok, valamint újabb megközelítési módokat is folyamatosan tanulok továbbképzési formában.
Szeretettel várlak akár a tavasszal, akár az ősszel induló csoportban, akár egyéni kísérés formájában. Lehetőséged van egy alkalommal kipróbálni és megtapasztalni ezt az élményt, vagy csak beszélgetni róla, akár megnézni, tudunk-e együtt dolgozni.
A művészetterápiáról...
ahogy én látom
“Csak a kezemet figyeljék, mert csalok”, jut eszembe sokszor Rodolfo híres mondása. Valami hasonló trükkel tereljük el a tudatunk éber figyelmét a művészetterápiás foglalkozásokon, hogy egy-egy témára ne feltétlenül a fejből adott válaszaink érkezzenek meg. Egy rövid relaxációt követően elhangzik egy vers és egy zenei darab, ami az adott témára rezonál. Ezek segítenek felidézni hangulatokat, érzéseket, vagy akár emlékeket. Hogy kinek milyen belső képek jelennek meg, az mindenkinél más, előfordul, hogy ugyanaz valaki számára kellemes, más számára kellemetlen emléket ébreszt. Ebben az érzelmi hangulatban kezdődik az alkotás. Tehát nem egy adott témáról kell élethű, technikailag tökéletes festményt készíteni, sokkal inkább az átélt hangulat, élmény megjelenítése a cél. Éppen ezért sokszor “lehetetlen” eszközöket biztosítok csak ehhez (nagy ecsetl, elfolyó festék, agyag vagy éppen magok, kövek), hiszen nem egy “szép” kép készítése a cél, hanem az alkotás közben átélt élmények. Ezen a ponton már nem az eredeti témára figyelünk alkotás közben (itt a trükk), a kezünk vezet. Mire elkészül egy alkotás, rengeteg érzés, emlék kerül elő, s ami bennünk volt, megfogalmazatlanul, az most már kint van a papíron. Sok érzés van, amit nehéz megfogalmazni, ám az alkotás ilyen folyamatában “magától”, szelíden kierül a térbe. És ami kint van, azzal már lehet dolgozni akár szavakkal is. Ebben segít és támogat bennünket a csoport – ahonnan a tapasztalataink szerint már az első alkalommal ismerősként mész haza.
A művészetterápiáról...
ahogy én látom
“Csak a kezemet figyeljék, mert csalok”, jut eszembe sokszor Rodolfo híres mondása. Valami hasonló trükkel tereljük el a tudatunk éber figyelmét a művészetterápiás foglalkozásokon, hogy egy-egy témára ne feltétlenül a fejből adott válaszaink érkezzenek meg. Egy rövid relaxációt követően elhangzik egy vers és egy zenei darab, ami az adott témára rezonál. Ezek segítenek felidézni hangulatokat, érzéseket, vagy akár emlékeket. Hogy kinek milyen belső képek jelennek meg, az mindenkinél más, előfordul, hogy ugyanaz valaki számára kellemes, más számára kellemetlen emléket ébreszt. Ebben az érzelmi hangulatban kezdődik az alkotás. Tehát nem egy adott témáról kell élethű, technikailag tökéletes festményt készíteni, sokkal inkább az átélt hangulat, élmény megjelenítése a cél. Éppen ezért sokszor “lehetetlen” eszközöket biztosítok csak ehhez (nagy ecsetl, elfolyó festék, agyag vagy éppen magok, kövek), hiszen nem egy “szép” kép készítése a cél, hanem az alkotás közben átélt élmények. Ezen a ponton már nem az eredeti témára figyelünk alkotás közben (itt a trükk), a kezünk vezet. Mire elkészül egy alkotás, rengeteg érzés, emlék kerül elő, s ami bennünk volt, megfogalmazatlanul, az most már kint van a papíron. Sok érzés van, amit nehéz megfogalmazni, ám az alkotás ilyen folyamatában “magától”, szelíden kierül a térbe. És ami kint van, azzal már lehet dolgozni akár szavakkal is. Ebben segít és támogat bennünket a csoport – ahonnan a tapasztalataink szerint már az első alkalommal ismerősként mész haza.
FELNŐTT CSOPORTOK, TÉMÁK:
Hónapok és lelki életünk analógiái - tavaszi-nyári csoport:
A természet hónapról hónapra változik, hol kinyílik, hol bezárul, hol sötétebb, máskor világosodni kezd. A hónapok témáival foglalkozó csoportokban lelki életünk természetes változásait figyeljük és kerülünk ezáltal magunkkal és másokkal elfogadóbb kacsolatba.
Tavasszal a születés (bármilyen értelemben), kinyílás, kiáradás, kibotakozás, virágzás, érés, teljesség valamint a mag és a fa természeti képeivel dolgozunk.
Az őszi-téli hónapokkal elindul egy befelé forduló időszak, melynek fő témája a változás és az elengedés, elmúlás. Vajon hogan szolgál bennünket az évszak egyre sötétebb minősége?
A szüretelés, betakarítás, mérlegelés, később az elmúlás, a belső fény születésének, valamint az álmok fontos témáival dolgozunk. Természetesen a mag és a fa képei az év ezen részén is fontos szimbólumként kísérnek.
Fontos kapcsolatok csoport:
versek és zenék segítségével legfontosabb emberi kapcsolatainkra (anya, apa, testvér, barátságok, család, párkapcsolatok) tekintünk rá nyolc alkalommal. A művészetterápás eszközök segítségével elképzelhető, hogy egészen új megközelítésből sikerül rálátni fontos kapcsolatainkra, saját működésünkre, és ez egy jó lehetőség is a korrekcióra.
Mi minden történt velünk életünk során, hogyan éltünk meg életszakaszainkat, hol tartunk most és vajon mi vár még ránk? Vajon hol tartunk, megéltük-e, amit az adott időszakban „kellett”, feladatunk volt? Sok érdekes felismeréssel, törvényszerűségre bukkanással, ismétlődések felfedezésével gazdagodhatunk az alkotásokon keresztül. Ez a folyamat sokat segít az életút megértésében, a minket ért történetek elfogadásában, s a ránk váró nehézségekre való felkészülésben. Születéstől egészen az időskorig dolgozzuk fel az életszakaszokat, ám nem feltétel a részvételhez egy már betölött életkor.
A helyszín: Göd
Alsógödön, a Dunaparttól pászáz méterre, egy varázslatos százéves házrészben alakítottam ki a művészetterápiás teret. Itt minden kellék és eszköz megtalálható, van hely és inspiráló tér az alkotási folyamatokhoz. Szeretek a részletekre odafigyelni, minden alkalommal az évszakra hangolódó berendezéssel, “könyvtárral” várlak. Mivel a művészetterápia egy fontos eleme – bármely csoport esetében – a természetkapcsolat, így az általam nagyon szeretett, arborétum-szerű kert is szerves része a térnek, használjuk is gyakran, hol mozgásra, hol gyűjtögétésre, hol alkotásra. Amikor csak az időjárás és a technika engedi, kint vagyunk.
Nagy figyelmet fordítok arra, hogy ha belépsz, magad mögött hagyd a kinti világot – munkát, családot, problémákat – és az alkotásban elmélyülve nyugalomban találkozhass önmagaddal.
És nagy figyelem kerül a közösségi kapcsolódásra is, a szünetekben kávé, tea, sütemények várnak, de a résztvevők is szívesen tesznek be a közösbe házi finomságokat. A művészetterápiás foglalkozásokon jobban elfáradunk, mint elsőre gondolnánk, ránk is fér az ilyesfajta töltekezés.
HÍREK, INDULÓ CSOPORTOK, KEDVEZMÉNYEK
Hírlevelet egyelőre csak csoport vagy esemény, workshop indulásakor küldök, hogy értesítselek. Spamet nem küldök!
ddhhhdghhdhdhhd
Hírlevél feliratkozás
A blogról
2019-ben költöztünk be gödi százéves házunkba, azóta tervezgetem egy új blog indítását. 2023-ra jött el ennek az ideje, négy évig formálgattam magamban a témákat és már pontosan tudom is, mik lesznek azok. Mozaikcsaládban élő, egy és négy között folyamatosan változó számú 4 és 14 év közötti gyermeket nevelő anyuka vagyok, a gyerekek háromnegyede Waldorf intézménybe jár, s mi itthon is hasonlóan éljük a napjainkat. Ezekről a naporól fogok írni, méghozzá úgy tervezem, hogy hónapos vagy évszak felosztásban. A kertről, a főzésről (és a kovászolásról:), az alkotásról és kézműveskedésekről, az utazásról, a gyereknevelésről, mesekönyvekről, játékokról, az ünnepekről… és a művészetterápiáról is, ahogy az életünk része.