"Március külön évszak, semmi köze a télhez, tavaszhoz." - írja Márai. Pontosan ezért is ilyen nehéz, mert van benne egy nagy kinyílás, de van benne elengedés és elmúlás is.Két ellentétes minőség, az élet és a halál áll ebben az időben egymás mellett. Mit tehetünk, ami segít átlépni a tavaszba?
Nézzünk először egy kicsit körbe, mi történik márciusban a természeten? Fontos nagyon észlelni és érzékelni a természet változásait, azzal összhangba kerülni, hiszen annak mentén mozdulunk mind fizikalilag, mind lelkileg. Analóg folyamatok ezek, ahogy mozdul a termézset, úgy mozdul a testünk és követi azt a lelkünk.
Vegyük példának a magot. Szeretem, mert egész évben lehet figyelni a mag változásait, és megfigyelni azon keresztül a saját, analóg megéléseinket.
Az idő elkezd felmelegedni, a nappalok már láthatóan hosszabbak, kevesebb a sötétség. Az arcunkat már jólesően süttethetjük a friss, napfényben. Elkezdenek előbukkanni a hagymás növények, megmutatva, hogy a télnek már tényleg a végén járunk. Még csak alig dugják ki a leveleiket az avar alól, de már látszanak. Kiszabadulunk a kertbe, elkezdjük kicsit rendbetenni: a tavalyi elszáradt, vagy esőben rothadó leveleket összesöpörni, komposztra vinni, hogy már csak az maradjon ott, ami friss, új, lelkünknek kedves. A madarak egyre hangosabbak, mát egy-két gólyát is látni, valami készül. Valamire várunk: a virágok kinyílására, a madárfiókák születésére, az egyre melegedő nappalokra. És minden nappal egyre több és több kinyílás érkezik. Azután esni kezd az eső, megint beszürkül minden, fázunk is újra. Senkiföldje ez, amikor már nem tél van de még nem tavasz….
A böjti időszak egy szép vállalása a lemondás, ami lehet egészen kis apróság is (időt, energiát szánni valamire, amire előtte nem), de egy korlátzó, káros szenvedélyről lemondani, elkezdeni mozogni a belustult téli pihenőidő-állapotból, ilynkor a leggyümölcsözőbb, hiszen az újjászületés lehetőségét most a természet mozdulása is erősen támogatja.
Érdemes ilyenkor átgondolni, hogy mi történt, amikor hallgattunk a megérzéseinkre és mi történt, amikor nem?
A művészetterápiás foglalkozásokon ezekkel a témákkal foglalkozunk márciusban. Az évkör analógiáit figyelve dolgozunk a belső önMAGunkkal, az abból újjászületni vágyó részükkel. Februárban már kiválogattuk személyiségünk minket szolgáló és korlázotó részeit, márciusban pedig elkezdjük elengedni a nem hasznor részeket.
Amikor az életúttal dolgozunk, akkor a születésünk témáját járjuk körbe: a MAGzati létünk feladása, a burok megrepedése és a fény felé törekvés szükséges a születéshez. Feladni egy korábbi létformát örökre, hogy megszülethessen az új.
Mindezeket az irodalom, a komolyzene, a relaxáció, a szabad alkotás segítségével éljük át, kacsolódva a tudattalan részeinkkel és egymással.
Csoportok általában tavasszal és ősszel indulnak, de alkalmanként különálló, aktualitásokkal dolgozó egyalkalmas foglalkozásokat is tartok. Az aktuális művészetterápiás programokat ITT találod, kattints.
Egyéni foglalkozásokra is van lehetőség, ehhez keress a zsofi@bohodesign.hu címen.
Hozok néhány számomra nagyon kedves irodalmi részletet, amik segítenek ráhandolódni az ébredező tavasz és az elmúló tél lelki üzenetére.
Elsőként egy természeti analógiát, Molnár V. József Kalendáriumából:
„Mindaz, ami a korábbi vízöntő időszakban szálakra, darabokra bomlott szét, most, a halak enyhületében nyálkás uszadékká lesz. A tavaszelőn földbe került mag is föladja mag-létét, halálra válik, hogy a belőle sarjadó életnek táplálója lehessen. Kettős tulajdonságú a halak hosszú ideje (a nagyböjt hat hete), hiszen ilyenkor már feszül a rügy az ágakon, fényesedik a füvek töve, s a gyökeret eresztett magból kibújik a csíra. A halak időszaka olyan, amilyen jelölője, amely ezüst, hideg pikkelyével az elmúlást idézi, a halált, minden élet alapját, ágyát; de a hal az, aki ezernyi ikrát rak, ő a legszaporább élet is. S olyan, mint a hajnali mocsár: szuszogó, gőzölgő, bűzös halálhely, mely rút, sötét, gyászos, de a virágok virága, a tavirózsa rajta virít. A mocsár mélye súlyosabb minden másnál, ám a szinte testtelen molnárka hártya vizén érzi jól magát.”
Márai Sándor Füveskönyvében saját lelki megéléseiről ír:
„Nagyon boldog vagyok, hogy még egyszer megéltem érkezésed, Március! Az influenzán át gázolunk feléd, a tél dögvészén, a sötétség alvilági birodalmán át. Mint aki tárnából, bányalégből érkezik, sáros lábakkal és elfulladt tüdővel megállok a napvilágon, kifújom magam és énekelni kezdek.
Ezt éneklem: üdvözöllek, Március! Időbe telik, amíg az ember megtanulja, hogy lehet örülni egy naptári adatnak is. Március külön évszak, semmi köze a télhez, tavaszhoz. Külön világítása van. Még nincs növénye, csak a hóvirág, ez a minta érték nélkül. Már nincs bál, még nincs uszoda. Még fűtünk, de már felöltjük délelőtt az átmeneti kabátot. Ez még nem a szerelem hónapja, mint a május, s már nem a szövődmények hónapja, mint a február. Nincs külön dallama, nincs nagy tétele. Ez a közzene.
Észreveszem, hogy néhány napja másként ébredek. Ilyesmit gondolok félálomban: mégis! Vagy: fel kell hívni! Vagy: hátha, megpróbálom! Egy hét előtt még komoran hittem benne, hogy legokosabb, ha átadom magam végzetemnek, nem hívom fel, nem próbálom meg, belenyugszom. Közben történt valami. A külső világban még nincs nyoma. A természet, titkos műhelyeiben, még dolgozik új alkotásain, nem árulja el titkait, világraszóló újdonságait. A díszletek még téliek. Csak a fény más, mely a kopott díszletekre hull. Szemem dörzsölöm, dideregve nézek körül, boldogan ásítok, ezt gondolom: Isten neki, még egyszer!
Csak színe van és illata. Ez még nem a virágok parfümje, nem is az a meleg, állati földszag, amely néhány hét múlva, nedves erjedéssel, fehér és bódító gőzökkel fejfájást okoz és őrültségekre késztet. Kis, üde illat ez, olyan, mintha szellőztetnének. Szimatolva járok, meggyfabottal. A téli ruhákat még nem tanácsos kámforba tenni. A téli szerelmeket még nem tanácsos elfelejteni. Minderre szükség lehet még. De már ilyesmit gondolok: „Talpra, magyar!” Egyáltalán, márciusban mindig Petőfit olvasom, néha hangosan is.
Dideregve és kíváncsian ülünk a fényben, az égre nézünk. Nem várunk semmi különösen jót. De örülünk, hogy kezdik.”
Két verssel zárnám a márciusi témát. Halál és újjászületés kérdését számomra legszebben Ady Endre: Az Úr érkezésében mutatja:
“Amikor elhagytak, amikor
a lelkem roskadozva vittem,
Csöndesen és váratlanul átölelt
az Isten”
És amikor azt mondom, számomra legszebben, akkor hirtelen eszembe jut a vers, amit minden évben (!) újraolvasok ilyenkor és minden évben hozzámad valami újat.
Reményik Sándor: Kegyelem
Azután átkozódsz.
Aztán imádkozol.
Aztán megfeszíted
Körömszakadtig maradék-erőd.
Akarsz, egetostromló akarattal –
S a lehetetlenség konok falán
Zúzod véresre koponyád.
Azután elalélsz.
S ha újra eszmélsz, mindent újra kezdesz.
Utoljára is tompa kábulattal,
Szótalanul, gondolattalanul
Mondod magadnak: mindegy, mindhiába:
A bűn, a betegség, a nyomorúság,
A mindennapi szörnyű szürkeség
Tömlöcéből nincsen, nincsen menekvés!
Mely nem tárult ki átokra, imára,
Erő, akarat, kétségbeesés,
Bűnbánat – hasztalanul ostromolták.
Akkor megnyílik magától az ég,
S egy pici csillag sétál szembe véled,
S olyan közel jön, szépen mosolyogva,
Hogy azt hiszed: a tenyeredbe hull.
Akkor – magától – minden elcsitul,
Akkor – magától – éled a remény.
Álomfáidnak minden aranyágán
Csak úgy magától – friss gyümölcs terem.
És zárásnak jöjjön ez a csodálatos, reményteli, feloldó vers, Szabó T. Annától (Február címmel):
Hallod, hogy pendül az ég? Jön a szél!
Zsendül a földben a nedv, fut a vér,
bizsereg a magban a lomb meg a fény –
túl vagyunk lassan a tél nehezén.
Olvad a hó, fenn fordul a nap,
kiböködi a hideg csillagokat,
döccen a vén Föld rossz kerekén –
túl vagyunk mégis a tél nehezén.
Jaj, milyen évszak! Hosszú, sötét.
Óvtuk az otthon csöpp melegét.
Biccen az új ág, zsenge remény:
túl vagyunk, úgy-e, a tél nehezén?
Jön, jön a szél, friss föld szaga száll,
létre gyötörte magát a halál,
nincs lehetetlen, van te meg én –
túl vagyunk, látod, a tél nehezén.
Hallgassátok is meg ebben a szuper megzenésített feldolgozásban is, egészen különleges, pezsdítő.
Ha szeretnél a fenti témákban, művészeti tevékenységeken keresztül kapcsolódva elmélyülten, csoportban vagy egyénileg dolgozni, várlak szeretettel a művészetterápiás foglalkozásokon. Érdeklődni a zsofi@bohodesign.hu címen tudsz.
